
Habár a bóra itt teljes erejében megmutatkozik, a sziget e partjai minden időjárási körülmény között menedéket nyújtanak – csak meg kell találni a megfelelő szélvédett helyet.
Szintén Bračon, mint a kőfaragás bölcsőjében ezeken a vidékeken, a „hab a tortán“ kifejezés helyett inkább a „kezdet és a vég köve“ kifejezés érvényes, amit a part e szakaszán szétszórt számos kőbánya is igazol. Nyugat irányából Pučišća felé közeledve tíz kisebb-nagyobb, főként lakatlan öböl található. Az első köztük Lovrečina, amely egyike a sziget legismertebb régészeti lelőhelyeinek, de Brač-sziget egyetlen homokos strandja is, így azt szívesen látogatják a hajósok és a kirándulóhajók. Rajta kívül szépségével emelkedik ki a mélyen benyúló, fenyővel és fehér fövennyel, festői szőlőkkel rendelkező Konopjikova-öböl, menedékként pedig a Težišće és Česminova öblök szolgálhatnak, amelyekben még láthatók a kőbányák maradványai.
Pučišća Brač-sziget e részének koronája. Ez a hely, amely mélyen a benyúló öböl aljában helyezkedik el, szépségét elsősorban a kőnek és azon embereknek köszönheti, akik „lelket adtak“ a kőnek.




